Sokszor felmerülhet jó szándékú szülőként, hogy itt volt ez a földre szállt angyal, mégis mi történt vele, hogy két - három éves korára időnként kezelhetetlen. Nem akar engedelmeskedni a számunkra teljesen ésszerűen tűnő dolgokban, ellenszegül, holott csak az ő érdekében cselekszünk.

Mégis mire gondol az elkeseredett szülő?

„Egy dacos kis méregzsák. Nem akar reggel felöltözni, cirkuszol, hogy a másik ruhát akarja, persze akkor, amikor a leginkább késésben vannak. Ha kakaó van, tejet akar inni, ha tej, akkor kakaót. A fogatmosást végképp nem akarja. Nem akar köszönni a szomszéd bácsinak, pedig ezerszer elmondtam, hogy köszönni kell. Égtelen hisztit vág le, amikor egy újabb babát szeretne, a már meglévő harminc mellé és én nem engedem. Mit rontottam el, hogy ilyen lett, hiszen korábban olyan aranyos volt..?”

1

Nyugodjon meg, semmit nem rontott el. A dackorszak semmilyen nevelési hibára, vagy a gyermek részéről jellembeli problémára nem utal.

Ez a korszak természetesen hozzátartozik a gyermek fejlődéséhez. Fel akarja fedezni a világot, meg akarja érteni annak működését és egyszerűen csak kíváncsi. Önállóságra kezd törekedni, ám ez gyakran korlátokba ütközik. Kezd ráébredni, hogy van önálló akarata, de vágyai gyakran korlátokba ütközik és ez frusztrációt okozhat, és ez a belső feszültségnek a megnyilvánulása a dac. Ezek a visszatérő cirkuszok, hisztirohamok gyakran fárasztóak és kimerítőek lehetnek a szülők számára.

Ám - mint minden életszakasznak - ennek is megvannak a maga örömteli, szépséges pillanatai a kihívások mellett.

Két-három éves korban kezd kialakulni a gyermek identitása, amikor önmagát már nem egyes szám harmadik személyben (Ő, mint Pistike), hanem egyes szám első személyben látja, vagyis megjelenik az ÉN. Rájön arra, hogy saját akarattal, vágyakkal, célokkal rendelkezik, de azok gyakran összeütközésbe kerülnek a környezetében lévő személyekkel.  Ebben az életkorban térképezi fel saját hatókörét, és azt, hogy akaratával mit tud elérni. Jung szerint az ÉN első szava a NEM, ezt pedig úgy kéne ünnepelni, mint a gyerek születés napját. Hiszen így fejlődik egészségesen a gyermek identitása.
Nagyon fontos, hogy dacos szárnypróbálgatásaikat ne tiltsuk, törjük le ugyanis az akaratuk e korai gyakorlása révén fognak egészséges önértékelésű, magabiztos felnőtté válni, aki képes kinyilvánítani mondani valóját, és képes is kiállni érte.

Ha nem akarjuk, hogy gyermekünkből 40 éves korára egy NEM-et mondani nem tudó, mások által irányított, krízis esetén hisztis felnőtt legyen, akkor fogadjuk türelemmel gyermekünk dacos megnyilvánulásait.

Nem arról van szó, hogy ne állítsunk kereteket, dehogynem, azok rendkívül fontosak, azok adják meg nekik a biztonságot. Erről lesz szó a második részben és a kutatásról, ami bizonyítja, hogy kik a legjobb szülők.

Amint cseperedik a gyermek, egyre több mindent meg tud tenni abból, amit kigondol. Még nem olyannak látja a világot, mint amilyen valójában, hanem olyannak, amilyennek látni szeretné, ezért ha dühöngve reagál az azért van, mert azt hiszi ezzel rákényszerítheti a világot, hogy az kedvére tegyen.

2

Ez a szemlélet persze át fog alakulni, és elfogadja a valóságot a maga szabályival, és később képes lesz mások nézőpontjainak megértésére is - de addig még sok hisztit ki kell bízni.

Sok anyuka önmagában keresheti a hibát a dacreakciók miatt, de a kutatások azt bizonyítják, hogy a kétéves gyermek makacs ellenállása, szembeszegülése nemcsak normális, hanem az egészséges szülő-gyermek kapcsolat jele is. Amerikai kutatók figyelték meg játék közben anyákat és bölcsődés korú gyermekeiket, és azt állapították meg, hogy

éppen azok a gyermekek viselkedtek a legdacosabban és legakaratosabban, akik édesanyja legjobban megfelelt a szülői feladatoknak!

A gyermek dacossága, makacssága a leginkább megfelelő ebben az életkorban, nem pedig szülői hiányosság eredménye.

Egy vizsgálat³ eredményei arra mutattak rá, hogy a legakaratosabb és egyben legkevésbé közömbösek a szülői kérés iránt azoknak az anyáknak a gyermekei voltak, akik a legpozitívabb szülői viselkedést tanúsították, és nem mutatták depresszió jeleit.

A depresszió tüneteivel küzdő anyák gyermekei gyakran nem vettek tudomást a szülői kérésről, vagy ellenállást nem tanúsítva készségesen teljesítették azt. A depressziós anyákból ugyanis gyakran hiányzott az igazi belső szándék, ezért nem jelentettek visszatartó erőt a gyermek számára, máskor pedig sokkal szigorúbban büntettek a szükségesnél, és a megtorlást elkerülvén a gyermek inkább készségesen teljesítette a kérést.

Az aktív ellenállás egészséges önbizalomról tanúskodik, a jó állapotban és körülmények között lévő gyermek kezdte el feszegetni a határait. Aminek fontos hatása lesz később a céljai megvalósításához szükséges akaraterőhöz és kitartáshoz.

A dackorszakban lévő gyermek az élet minden terültén kezdi kinyilvánítani akaratát, ennek azonban különböző intenzitása és megélési módja lehet, mind a sértődöttségtől, az enyhe ellenállástól kezdve egészen a visítós földhöz csapkodós jelenetekig.

A harmadik részben pedig egy rövid összefoglalót, amit minden szülőknek tudni kell a gyermekeknek felállított szabályokról.

A kutatások azt mutatják, hogy a dackorszak a három éves kor körül tetőzik.(Alan Kazid, 2013)

A szabályok és követelmények okozta frusztrációra eltérően reagál minden gyermek, de kezdetben mindenképp elmondható, hogy az érzelmeik uralkodnak rajtuk, nem pedig fordítva. A három-négy éves korú gyermekeket nagyfokú érzelmi labilitás, ingerlékenység és gyorsan változó erős érzelmek jellemzik. Ennek az életkornak pedig ez az egyik legnagyobb szépsége, hogy nem akarnak másnak mutatkozni, mint ami, tisztán mutatja meg azt, amit akkor megél.

  4

Szülőként ebben a korban az egyik legfontosabb teendő a megfelelő szabályok felállítása ugyanis ezeken belül a gyermek biztonságban érzi magát. „A külső határok segítenek kialakítani a belső határokat - hiányuk szorongóvá és bizalmatlanná teszik a gyereket, vagy éppen vakmerővé válik...”⁵
Ám ugyanilyen ártalmas a rugalmatlan szigor, amikor a szabályt fontosabbnak tarja a gyermekénél és tekintet nélkül a szükségleteire érvényesíti is ezeket. Ebben az esetben ugyancsak szorongani kezd és hajlamos lesz a túlalkalmazkodásra.⁶

Fontos tehát a gyermek nézőpontját megvizsgálni, mielőtt téves következtetést vonunk le viselkedéséből:

- Rájövök arra, hogy Én különálló személy vagyok, önálló gondolatokkal, célokkal, vágyakkal.

- Egyre többet tudok, és meg is valósítom, amit akarok…

- A valóságot részben a képzeletemmel látom, egészítem ki. Ott pedig minden lehetséges. Ezért ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelem, akkor lehet, hogy frusztrált leszek.

- Ahogy érzem magam, azt meg is élem, ha jó ha rossz J

- Nem tudom a te nézőpontodból nézni a világot, nem vagyok rá képes.

- A határok jó, de hagyjatok elég teret

Kedves szülők, tehát kitartás, a kihívások azért vannak, hogy fejlődjünk, a kornak a szépségei pedig az ajándékok, éljék hát meg.

Fazekas Milán Gábor

Ha szeretne hasonló cikkeket olvasni, látogasson el a www.sikergyerkocok.hu oldalra

Forrás:

¹ Kép Forrás

² Kép Forrás

³ Dix T., Yan N. (2014). Mothers’ depressive symptoms and infant negative emotionality in the prediction of child adjustment at age 3: Testing the maternal reactivity and child vulnerability hypotheses. Development and Psychopathology, 26, 111–124

⁴ Kép Forrás 

⁵ Dr. Kádár Annamária: Mesepszichológia 2.

⁶ Illsey, C., J és társai (1998): Helps! For Parent an School Age Children and Teenagers