Hogyan gondolkodik az óvodás?

A gyermek nem kicsinyített, tökéletlen, félig kész felnőtt, hanem életkorának megfelelően egy teljes és egész lény, akinek világlátása, gondolkodása és ítéletalkotása sajátos és nem mérhető felnőtt mércével. Ahogy Claparéde a híres gyermekpszichológus mondta: egy ebihal sem egy elégtelenül működő béka, hanem elégséges önmagának, s működése éppoly tökéletes , akár a békáé!

A gyermek vágyait, problémáit, félelmeit, valamint a mese szerepét személyiségfejlődésében csakis úgy érthetjük meg, ha negyedórára törpék leszünk. Arra hívlak meg téged, Kedves Olvasóm, hogy kuporodjunk le együtt a gyermek mellé és legyünk negyedórára „összehajtott óriások”.
Ha ezt megtesszük, akkor hirtelen ott állunk egy olyan világban, amelyben az egymástól független dolgok összekapcsolódhatnak, amely vágyaink, szándékaink, gondolataink által irányítható, és amelyben a csoda bármikor megtörténhet. Elég, ha kimondjuk, hogy hókuszpókusz, abrakadabra, hipp-hopp, az legyek, aki akarok és máris megtörtént a varázslat: az élettelen tárgyak megelevenednek és beszélnek, mi pedig átváltozunk azzá, akivé szeretnénk.

                Az óvodás gyermek gondolkodását teljes mértékben az érzései vezérlik – még nem képes tárgyilagosságra. Még nem tud különbséget tenni lehetetlen és lehetséges között, számára a világ varázslatok színtere, ahol minden megtörténhet, csak gondolni, vágyni kell rá.
Lehunyja a szemét, a világ szertefoszlik, kinyitja, és ott pompázik előtte a birodalom, amelyet vágyaival és gondolataival kormányoz.
                A sajátos gyermeki szemléletben a valóság, az álmok és a fantázia összekeverednek, a külső és belső világ közötti határ nagyon könnyen átjárható.
                Ez a mágikus gondolkodás, miszerint a világ varázslatok színtere, amelyet szándékai és vágyai vezérelnek. Ennek jellemzője, hogy a gyermek azt hiszi, hogy a dolgok és a jelenségek között varázslatos oksági viszony van, és úgy véli, hogy ezeknek a valóságban nem létező kapcsolatoknak a felhasználásával irányítani is tudja a világot. Például, ha párosával lép a járdaszegélyre, akkor teljesülni fognak a kívánságai.

                Ez a gondolkodásmód nem nélkülözi a logikát, hanem sajátos logikája van, ezért tartották szükségesnek a kutatók „prelogikus gondolkodás” fogalmával jelölni. (Ez a látszólagos logikátlanság lelkünk legtermészetesebb megnyilvánulása!) A gyermeki gondolkodás is mágikus elemekre, hiedelmekre épül, melyeknek ugyan az a szerepük, mint a babonáknak: tudás nélkül is magyarázatot nyújtanak. A gyermek előtt nincsenek megmagyarázhatatlan dolgok, mivel ismereteit alkalmazza az ismeretlenre is. Jó példa erre az a sok négy-hat éves gyermek, akik azt hiszik, hogy a hold követi őket, sőt ez az ő akaratukból történik. (Engem a nap követett :)
                Az óvodás világképében az ellentmondások is békésen megférnek egymással, hiszen a gyermek folyamatosan rácsodálkozik a körülötte lévő világra, lebilincseli a különböző dolgok látványa, mindent egyedi és megismételhetetlen jelenségként értékel. Ez pedig a „mi ez” és „miért” kérdések korszaka. Folytatás…