A „mi ez” és „miért” kérdések korszaka illetve a gyermekszáj viccek.

A „mi ez” és „miért” kérdések korszakában – a gyermek szenvedélyes érdeklődéssel törekszik arra, hogy megismerje a körülötte lévő világot, és megértse a jelenségek okait. Kérdései gyakran olyan részletekre vonatkoznak, amelyek a felnőtt fejében meg sem fordulnak, és gyakran próbára teszik még a legtürelmesebb szülőt is. A gyermeki képzelet nem fejlettebb a felnőtténél, de mivel kevesebb ismerettel, tapasztalattal, élménnyel rendelkezik, a hiányzó űrt vakmerően a képzelete segítségével tölti be: az ismeretet alkalmazza az ismeretlenre, a mindennapos tapasztalást a közvetlenül nem megtapasztalhatóra. Milyen jó lenne, ha néha később is ennyire merészek és vakmerőek, kreatívak lennénk, mint gyermekkorunkban.

Azonban, ha a felnőtt nem tisztelettel, hanem felsőbbrendűen, szakszerű magyarázatokkal közeledik a gyermekvilághoz, számunkra furcsa okoskodásukhoz, ötleteikhez, elméleteik gyártásához, akkor a gyermek magabiztosságát, fantáziáját, és a vágyat az új dolgok felfedezésére csorbíthatjuk. A szülők részéről tehát nem tudományos ismeretekre van szüksége, hanem bizalomra, szeretetre és feltétel nélküli elfogadásra.

A gyermek gondolkodása a látott dolgokhoz igazodik, még nincsenek stabil logikai támpontjai és biztos tapasztalatai, ezért az őt körülvevő világról szóló magyarázatai sajátosak. Következtetései hasonlóság alapján születnek: ha azt hallotta, hogy a madár örül, hogy magot kapott, legközelebb maggal kínálja édesanyját. Ha a kutya szereti a csontot, akkor a testvérét is szeretné megetetni vele . A zöld teherautó biztosan dinnyét szállít, mert azon a teherautón, amit tegnap látott, szintén dinnyék voltak. Egy óvodás gyermek figyelmeztette édesapját, hogy ne vegye fel többet a frakkját, mert másnap reggel fájni fog tőle a feje!

A „gyermekszáj” – viccek a gyermek üdítő naivitásának bizonyítékai, ők ugyanis nem viccelnek, hanem valóban így látják a világot. Így keletkeznek az anekdóták, amelyek családi összejövetelek legvidámabb perceit biztosítják. Havazáskor így lesz minden csupa tejföl, így lesz két hányingere a hintán, ha elszédül. A nagyi pedig azért kövér, mert tele van szeretettel. Egy óvodás gyermek így panaszkodik: „óvó néni, pofon vágták a nyakam”, egy másik gyerek pedig nem szeret ovis társával beszélgetni, mert az beszéd közbe kimondja a nyálát. Azt a mesét meséld, amelyikben a kurta farkú malac kúr, villámláskor elromlott az ég, és ahol a szerelem az, amikor egy lány parfümöt fúj magára, a fiú pedig arcszeszt, aztán találkoznak és szagolgatják egymást.
A gyermekek igazi nyelvújítók is: a sárkányt teregetik, a mosóporból mosolypor, az üdítőből öblítő, a hörghurutból pedig hörghurutty lesz, a virág pedig elhornyad .

Sokszor viccesek, van, hogy zagyvaságokat beszélnek, de mindig szeretettel, feltétel nélküli elfogadással , biztatással álljunk hozzájuk és akkor ebben fognak felnőni, márpedig a legjobbat szánjuk nekik.

A cikk előzménye itt.